A legkorábbi marógép egy vízszintes marógép volt, amelyet az amerikai E. Whitney talált fel 1818-ban. A csavarfúrók spirális hornyainak marására az amerikai JR Brown 1862-ben megalkotta az első univerzális marógépet, a portálmarógép prototípusát. A portálos marógépek 1884 körül jelentek meg. A félautomata marógépek az 1920-as években jelentek meg, és a munkaasztal ütközőket használva automatikusan váltott a „gyors előtolás” és „gyorsadagolás” között.
1950 után a marógépek gyorsan fejlődtek a vezérlőrendszerek terén. A digitális vezérlés alkalmazása nagymértékben javította a marógépek automatizálási szintjét. Különösen az 1970-es évek után alkalmazták a mikroprocesszoros-digitális vezérlőrendszereket és az automatikus szerszámcserélőket a marógépeken, bővítve a megmunkálási tartományt, és javítva a megmunkálási pontosságot és hatékonyságot.
A gépesítés folyamatos erősödésével a CNC programozást széles körben kezdték alkalmazni a szerszámgépek műveleteiben, ami nagymértékben felszabadította a munkaerőt. A CNC-programozott marógépek fokozatosan felváltják a kézi működtetést. A munkavállalókkal szemben támasztott követelmények egyre magasabbak lesznek, de az ebből fakadó hatékonyság is nő.
